Ez a post elférne a Könyvajánlóban is, de úgy döntöttem, hogy inkább a Filmklub keretében mutatom be. Talán már nem is kell nagyon bemutatni, hiszen egy világsikerű műről írok. Hogy mit is? Talán egy kis elemzést, recenziót, vagy éppen promot. Mindenki döntse el maga.

Aki kedvet kapott egy kis olvasáshoz és filmnézéshez, az kattintson az erre tovább-ra :)

Umberto Eco azonos című regénye alapján készült film , A rózsa neve, elkalauzolja a nézőket az Úr 1327. évébe egy távoli észak-itáliai bencés apátságba.

Baskerville-i Vilmos ferences szerzetes és tanítványa Melki Adso azzal a küldetéssel érkeznek az apátságba, hogy megszervezzék az egymással szemben álló pápai és ferences küldöttségek találkozóját. Az eseményeket megzavarja az egyik szerzetes érthetetlen halála.
A halálesetet több is követi, mindez arra készteti Vilmost, hogy megoldja a rejtélyt és megtalálja a tettest. Jól látható, hogy egy középkori krimi körvonalazódik előttünk. A film bepillantást nyújt a nézők számára a késő-középkor fantasztikus világába, a kor - számunkra már elképzelhetetlennek tűnő - gondolkodásába, és a szövevényes társadalmi-politikai helyzetbe.

A krimi-szálon túl is nagyon sok mondanivalója van a filmnek. Ha leszámítjuk a történet cselekményét és odafigyelünk a filmben elhangzó mondatokra, akkor számos utalást fedezhetünk fel a mi világunkra is vonatkozóan is. Olyan gondolatokra bukkanhatunk, amelyek túlmutatnak a bűnügyi szálon és mélyebb filozófia tartalommal rendelkeznek. (Fúh, ez nagyon komolyan hangzott... de hát mit tegyünk, ha egyszer ilyen a film ugyebár.) Na de ennyit a promóról. Ez a rész volt eddig a hivatalos könyv-/filmajánló. De lássuk tovább.

Leszögezném előre, hogy a könyvet nem olvastam (fujfuj, de majd pótolom persze), így nem is tudtam összevetni a kettőt. Persze előzetes infóim voltak róla, hogy kicsit más a kettő - mint mindig -, dehát úgyse tudtam miben. Egy szó mint száz ,úgy ültem le megnézni, hogy kétesélyes volt a dolog: vagy valami középkori kosztümökbe bujtatott nyomozósdi uncsi filmet látok, vagy ennek valami jó kis korhű és izgi változatát.

Mit is mondhatna mást az ember egy ilyen trailer után ugyebár:

Na de akkor lássuk a medvét, illet a filmet. (Aki meg szeretné nézni, a post végén figyel az első tíz perce a filmnek, és a jútúb segítségével a teljes művet meg lehet nézni - persze angolul.)

Személy szerint nekem a film nagyon tetszett. Különösen a végkifejlet fogott meg. Sikerült elérnie a célját a rendezőnek, mert a tényleges gyilkos lelepleződéséig nem tudtam biztosan megállapítani, hogy ki is lehet a főbűnös. (Ez pedig már valami az ilyen Columbon felnőttnek mint nekem.)

És akkor most egy kis komolyabb következik. Számomra a kulcs a lényeg – feltételezett – megértéséhez Jorge atya magyarázata volt, hogy miért is próbálta meg elrejteni azt a könyvet, Arisztotelész Komédiáját.

Utólag feltűnt, hogy az öreg „vak” mennyire a nevetés ellen van, ahogy mondta: „A szerzetes ne nevessen, csak a bolondok nevetnek. A nevetés az ördögtől való, mert eltorzítja az arcvonásokat, és az embereket majommá változtatja.” Ennek ellenére nagyon meglepett, hogy az amit annyira rejtegetett a világ elől és ölni sem volt rest érte, az éppen a Komédia c. könyv volt. Vilmos testvér kérdésére, hogy miért gyűlöli a nevetést Jorge testvér azt válaszolta, hogy a nevetés megöli a félelmet, és félelem nélkül nincs hit. Ha nem félnénk az ördögtől, nem lenne szükség Istenre sem. És ha az okos emberek azt hirdetnék, hogy mindenen lehetne nevetni, ki lehetne nevetni Istent is és akkor káosz uralkodna a világon. Mindez nagyon elgondolkodtató. Egyrészt vonatkozhat a középkori világnézetre, amely szinte kizárólag csak a valláson alapult. Azt is mondhatnánk, hogy az emberek egyetlen biztos pontja az volt – a halálon kívül – az pedig a vallás. Az egyház és a vallás teljes mértékben átfogta a mindennapokat, és el sem lehetett képzelni az életet nélküle. A keresztény vallás nyújtotta mondhatni a legjobb alternatívát az élet szenvedéseire. Mivel a földi lét, élet csak egy átmeneti állapot, ezért inkább a halál utáni élet kapott jelentős szerepet a hitükben. Eszerint törődjön bele mindenki a saját sorsába, abba is ha szegény, mert majd a túlvilágon minden jobb lesz és a jó elnyeri a jutalmát, a rossz pedig a büntetését. Mindez azonban – Jorge atya szerint legalábbis – megszűnhet, ha Isten is nevetség tárgya lesz és megszűnik a fennálló világrend, amely az ő bukásához is vezetne.

Érdekes elgondolkodni azon is, hogy miért próbálta fenntartani ezt a világrendet és milyen áron tette mindezt. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy a hit, a vallás volt Jorge atya számára – és gondolom nem volt ezzel egyedül – az élet szervező eleme. Szerzetesként mondhatni nem futott be nagy karriert, de azért tisztelet vívott ki társai körében, bár lehet már csak a kora miatt. Azonban az, hogy ennyire fenn akarta tartani a fennálló „rendszert” és a változást csírájában próbálta meg elfojtani túlmutat mindezen. Felmerül a kérdés, hogy miért is ellenezte ennyire a legcsekélyebb mértékű változást is? Mint ahogyan a filmben mondja: Az apátság célja az ismeretek megőrzése, nem pedig bővítése. „Mert a haladás nem jelent mást, mint az ismeretek folyamatos és nagyszerű összegzését.” Tehát a jelenlegi helyzet konzerválása a cél, azaz a jelenlegi hatalom fenntartása és ezt mondja haladásnak. Belegondolva, az egész középkor folyamán azzal találkozhatunk, hogy valamilyen új eszme jelent meg, valamilyen új gondolat, amely eleve halálra volt ítélve, mert nem fért bele az egyház világképébe, gondolkodásába. (Zárójeles megjegyzésként idekívánkozik Vilmos egyik mondata, amely így hangzik: „Ha mindenre tudnám a választ Adso, akkor teológiát tanítanék a párizsi egyetemen”. Azt hiszem, ez a kijelentés nagyon jól példázza az egyház világnézeti gondolkodását – és annak karikírozását is – és jól mutatja az egyház minden tudás letéteményeseként való fellépését is.) Azaz mindenfajta előrehaladás ezáltal akadályoztatva volt abban, hogy meghódítsa a világot. Mindez felveti a hatalom kérdését, ezzel párhuzamosan pedig a hatalom megtartásának kérdését. Láthatjuk a filmben, hogy az apátság könyvtára mekkora – csodálkozhatunk is a látványos labirintuson – és hogy mennyi könyvet rejt és mennyi új ismeretet, új tudást. A tudás pedig hatalom, ahogy tartja a régi mondás, amely erre az esetre is vonatkoztatható. Hatalom megtartása csakis a tudás megtartásával érhető el. Erre jó példa az egyház, amely évszázadokon át monopolizálta az írástudást, a tanítást (lehet inkább tudásátadást kellene mondanunk), ezáltal fenntartva magának ennek minden előnyét – ezzel együtt a hatalmat is. Ezt az elért pozíciót meg kellett tartania, a hatalmat együtt a tudással, amely annak egyik letéteményese volt, magáénak akarta tudni. Mint ahogy láttuk a filmben Jorge atya is mindent elkövetett annak érdekében, hogy célját elérje. A mérgezett könyvlapok elég hatásosnak bizonyultak, melyek „segítségével” az öreg szerzetes közvetve okozta testvérei halálát. Valószínűsíthető, hogy Jorge atya úgy gondolta, hogy ha nevetség tárgyává tennék az emberek Istent, ez által a hit is megszűnne, azaz káosz uralkodna a földön. Tehát ha megszűnik a jelenlegi rend, akkor kész, vége, nincs tovább: itt az Apokalipszis. Azért egy ilyen kijelentés abban a korban, ahol ebben mélyen hittek eléggé meggyőző lehetett. Mindenki félt a világvégétől – gondoljunk csak arra, hogy a filmben a próféciára figyelmeztető szavak elhangzása közben hogyan viselkedtek a szerzetesek, menyire meg voltak rémülve és a buzgón vetették a kereszteket és imádkoztak -, így tehát ez egy jó adu volt a kezében, amit bármikor kijátszhatott. Ezzel el lehetett fedni a valós helyzetet. Így talán a többi szerzetes se kezdett el kételkedni. A kételkedés ugyanis magával hozhatta volna a megkérdőjelezést, ezzel együtt a kritikát, amely a hatalom megingását vonhatta volna maga után. Ez esetben is a cél szentesítette az eszközt. Fennmarad a megválaszolatlan kérdés: megérte-e?

A filmben mindemellett bepillantást nyerhetünk más eseményeken keresztül is a középkori világba: mennyire vallásosak voltak az emberek, és hogy amit nem tudtak elsőre megmagyarázni abban mindjárt az ördög művét látták, vagy a világvégét. Erre jó példa az apát kijelentése, miszerint ha nem tudják megmagyarázni az embereknek – és ezáltal megnyugtatni őket – hogy mi is történt pontosan, akkor nem marad más lehetősége, mint a szent inkvizíció.

Az inkvizíció bemutatása szintén elgondolkodtató volt számomra. Rámutatott arra a film, hogy mennyire könnyen meg lehetett bárkit vádolni és el is ítélni. (Ezt is a filmben megjelenő időtlen gondolatok sorába illeszteném be.) Bárkire rá lehetett mondani, hogy eretnek, ha nem úgy gondolkodott mint más. Kínzási módszerekkel pedig mindent elértek, amit akartak az inkvizítorok erre példa a filmből Remigius testvér kétségbe esett kifakadása Bernardo Guinak: „Bevallok mindent, amit csak akarsz, csak kínvallatást ne!” Ebben az esetben is számos analógiát lehetne hozni – bármilyen korból.

A vallási és teológiai viták karikatúrája szintén azok közé a részek közé tartozik, amelyek elnyerték a tetszésemet a film nézése során. A pompás, díszes öltözékbe megjelentő pápai küldöttek és a ferencesek felfokozott vitája többek között arról, hogy Jézusnak volt e tarisznyája, vagy sem rámutatott arra, hogy mennyire felesleges dolgokról vitáztak – vérre menően -, amelyek semmivel sem voltak úgymond hasznára az emberiségnek, azaz egy kicsit sem vitték előre a világot.

Zárásként csak annyit tudok mondani, hogy ajánlom mindenkinek ezt a filmet, de lehet inkább a könyvet kellene mondanom, hiszem a könyv mindig jobb, mint a film. Akkor inkább maradok annál, hogy mindkettőt, az a biztos. És az is, hogy úgy álltam fel a film után, hogy ezt újra meg fogom nézni, mert nagyon jó.

Ezek után mindenki döntse el maga, hogy megnézi-e vagy sem. Bár szvsz nem érdemes kihagyni, főleg nem annak, aki szereti a történelmet.

 És az ígért video:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.